Az első és az azt követő 2 hét

A hazaérkezésem után óriási megkönnyebbülést éreztem, hogy túl vagyok a hajbeültetésemen. A klinikán kaptam egy fiziológiás sóoldatot, amivel 2 óránként be kellett permeteznem a beültetett részt, ezt 2 héten keresztül kellett használnom. Valamint adtak steril kendőt is, amit a fejem alá kellett tennem éjszakára, hogy a donorterületről esetlegesen szivárgó, savószerű folyadék ne piszkolja be a párnámat.

Az első héten félig ülve, csak háton aludhattam, a nyakpárna segítségével. Ez azért nem volt túl kényelmes, de kibírható.

Egy héttel a hajbeültetésem után

Fontos volt, hogy kerüljem a hajolgatást, illetve a fizikai megerőltetést és legfőképpen az izzadást. Nem is szabadott hozzáérnem, de nem is nagyon mertem volna a beültetett területhez. Ahogy az érzéstelenítő lidokain húzódott le, az arcomon duzzanatok jelentek meg, de ez teljesen normális, a klinikán tájékoztattak, hogy a beavatkozás után így fog történni. 2-3 nap alatt el is tűnt a duzzanat.

A kellemetlen húzódás már a 3.-4. napon elmúlt, de ekkor kezdődött a fejbőr viszketése. Egyre szívesebben megvakartam volna, de ugye még megérinteni is tilos volt. Nagyon vártam már az első hét végét, hogy végre vízzel megmoshassam a fejbőröm, gondoltam ez sokat segít majd a viszkető érzésen. A hajam közben növekedésnek indult, és egy hét alatt a kis sebek szinte teljesen eltűntek, alig voltak láthatóak.

Otthon elég gyakran vizsgálgattam magam a tükörben, figyeltem, hogy napról napra mi változik a fejemen. Nagyon boldog voltam, hogy végre hajszálak sokaságát látom a fejtetőmön, nem pedig a ritkuló, egyre kevesebb hajamat.

1 héttel a beavatkozás után már a kötelezően előírt langyos vízzel való, 5 percig tartó áztatás is megtörtént. Ezt minden nap elvégeztem. 

Két héttel a hajbeültetésem után

A harmadik héttől pedig kímélő samponnal is moshattam a hajam, masszírozgathattam is, persze nem túl erősen. Ekkor már láthatóan hullani kezdtek a beültetett kis hajacskák, ugyanis a tenyeremben látható volt, hogy egy hajmosásnál körülbelül 10-20 (vagy még több) hajszálat vesztek. Ez a hullás azonban már nem keserített el, ugyanis ebben az esetben már tudtam, hogy ezek a hajszálak hamarosan elkezdenek visszanőni. A 3. héttől dolgozni is visszamehettem, ugyanis semmi akadálya nem volt már.

A műtét két napja

A műtét előtti 4-5 napon minden este meg kellett mosnom a hajamat, hogy a legapróbb szennyeződéseket is eltávolítsam. Az utolsó két napban pedig már kerülnöm kellett a koffeines italokat és a nehéz ételeket.

A műtét napján korán keltünk, egy gyors reggeli után elindultunk, 7.30-ra kellett a klinikára érkeznünk. Érdemes olyan felsőben mennünk, amit könnyen le tudunk majd venni a műtét után, illetve nem sajnáljuk, mert a nap végére bizony kicsit véres és fertőtlenítőszeres lehet. Egyáltalán nem voltam ideges, nem féltem, tudtam mi fog történni és jó kezekben vagyok. A személyzet nagyon kedves, segítőkész volt, bármilyen kérésem, kérdésem merült fel.

Első lépés a papírok kitöltése, illetve a vérzéscsillapító, valamint egy antibiotikum bevétele volt.

Második lépésként 2 mm-esre vágták le a hajamat. Ettől azért kicsit tartottam, hogy mit fogok szólni, mikor meglátom magam így a tükörben. Persze tudtam, hogy most körülbelül 2-3 hétig nem fogok kimozdulni otthonról, annyi idő alatt pedig úgyis visszanő annyira, hogy ne legyen kellemetlen kimennem az utcára.

Először a doktornő felmérte a helyzetet, mettől-meddig lehet hajszálakat pontosan kinyerni, amit be is jelölt a fejbőrömön egy filccel. Ezután kezdődhetett a műtét. Először az érzéstelenítő injekciók következtek. Bevallom őszintén, a tűszúrások nagyon fájtak, de volt, amit meg sem éreztem. Ezt sajnos embere válogatja, úgy tűnik én egy kicsit érzékenyebb voltam erre, mint mások.  Pár másodperc múlva, mikor hatni kezdett az érzéstelenítő, nem éreztem mást, csak zsibbadást. Olyan érzésem volt, mintha egy sisak lenne a fejemen.

A nap első felében elkezdték kivenni az átültetendő graftokat. Egy hajhagymából általában több hajszál is növekszik. Ezeket a csoportokat nevezzük graftoknak. Előfordul, hogy kettő, három, négy vagy esetleg öt, de akár hat hajhagyma is van egy graftban. Ez a folyamat reggel 8-tól, kisebb megszakításokkal kb. délig tartott. Ekkor sajnos még csak az oldalamon feküdhettem, ami kicsit persze kényelmetlen volt, de amikor már fájt a hátam vagy a vállam, szóltam és ilyenkor sétálhattam egy kicsit. Ebédre egy nagyon sok ajánlatot tartalmazó menüsorról választhattam. Ebéd után már háton fekve töltöttem a délutánt, így azért kényelmesebb volt. A délelőtt folyamán kivett 3000 hajszálat ültették be délután. Közben nézhettem tv-t, válogathattam filmek közül, rádiót hallgattam, beszélgettünk mi történik éppen, volt, hogy el is aludtam egy kicsit. Rendben zajlott minden, majd amikor végeztünk, átöltöztem óvatosan és elindultunk pihenni a szállásunkra. Egy nyakpárna ilyenkor óriási segítség, hiszen a műtét után egy ideig csak háton lehet aludni, nehogy valami hozzáérjen a beültetett területhez. Az éjszaka nyugodtan telt, végig tudtam aludni, minimális feszülést éreztem csak. A biztonság kedvéért lefekvés előtt bevettem egyet a kapott fájdalomcsillapítóból, ekkor először és utoljára, később már nem volt indokolt bevennem.

Közvetlen a hajbeültetésem után

A második napon már rutinosnak éreztem magam, felfeküdtem az asztalra, most a fejem másik oldaláról, illetve a tarkómról vettek ki 3000 hajszálat. A menetrend ugyanúgy nézett ki, mint előző nap. Mivel ezen a napon már nem volt papírmunka, így rögtön az érkezés után kezdhették a munkát a fejbőrömön, így előbb is végeztünk. 15.30-kor már utamra is engedtek, és elindulhattunk haza. 

Döntés a hajbeültetés mellett

20 éves korom óta fokozatosan ritkult a hajam. Nagyon rossz érzés volt végignézni, ahogy napról napra csak azt láttam a tükörben, hogy egyre kevesebb hajszál található a fejem tetején. Társaságba sem szívesen jártam, úgy éreztem, mindenki a ritkuló hajkoronámat nézi. Reggelente, nézegetve magamat a tükörben, arra gondoltam, hogy ez nem lehet igaz… ez csak valami rossz álom. Elhatároztam, hogy utánajárok a dolognak, mi okozhatja nálam a ritkulást. Mint minden sorstársam, én is próbálkoztam szinte az összes kapható hajkapszulával, hajvitaminnal, samponnal, hajkúrával a hajhullás megfékezésére. Pénztárcát nem kímélve, hiszen ezek a szerek rendkívül drágák.

Mivel hajhullásom oka a genetikában keresendő, persze ezek a szerek semmit sem használtak, vagy csak ideig-óráig hatottak valamicskét. Többször eszembe jutott ilyenkor, vajon nem tudnék-e megbarátkozni a helyzettel? Hiszen annak a pénznek máshol is lenne helye, amit hajbeültetésre költenék, mert valljuk be, nem egy olcsó mulatság egy ilyen beavatkozás. Sajnos nem sikerült elfogadnom a helyzetet, be kellett látnom, hogy csakis a beültetés lehet a megoldás.

Interneten keresgélve a hajklinikák között a HairHungary előtte-utána képei, és korábban hajátültetésen átesett vendégeinek blogbejegyzései győztek meg arról, hogy őket válasszam. Tájékozódtam, hogy mindez anyagilag mennyire megterhelő, milyen módszerek vannak, mennyire fájdalmas, mennyi idő alatt gyógyulok meg, stb. Elhatároztam magam, és felhívtam a klinikát, majd kértem egy időpontot konzultációra.

Meghoztam a döntést: hajbeültetésem lesz!

A konzultációra nagy reményekkel, lelkesen érkeztem. A klinika kocsival könnyen megközelíthető, modern, magas színvonalú. Fiatal, kedves doktornő fogadott minket pár perces várakozást követően. Pontról pontra átbeszéltük, mi fog velem történni, HA belevágok, ugyanis nem késztettek azonnali válaszadásra, egy hét gondolkodási időt adtak. Persze számomra innen nem volt visszaút, mindenképpen bele akartam vágni, tehát egy hét múlva a megkeresésükre válaszolva igent mondtam, és az előleget átutalva lefoglaltam a műtéti időpontomat. 6000 hajszál átültetése várt rám.